• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

altHuculos barangolás a Felvidéken

...Hamarosan feltűnik Barka tornya és megtaláljuk a falu egyetlen boltját is, ami nemsokára nyit, mert már vagy húszan várnak rá. Bele is telik fél órába, mire egy hideg sörhöz jutunk, de legalább lovaink is pihennek egyet és letarolják a kerítés előtti füvet.  Megtudjuk a helyiektől azt is: hol vezet a rövidebb út az erdőn keresztül Lucskára, neki is vágunk a mezőnek. Fél óra multán feltűnnek Lucska szélső házai és egy meglehetősen lepukkant téeszmajoron keresztül befutunk az amúgy csodás kis faluba. Kikötünk a kocsmánál, csillapítjuk szomjunkat, majd egy-két kérdés után már megyünk is felderíteni a Káposztás kertet, mely egy nagy rét a falucska szélén, hol nyugodtan megszállhatunk éjszakára. Szalonnát, kolbászt sütünk vacsorára, kellene hozzá némi zöldáru, de a boltocska sápatag kínálata nem nyeri meg tetszésünket.

- Biztosan termel itt valaki paradicsomot, menjünk, ahol látunk, majd veszünk! Már az első sarkon látjuk a kertben a gyönyörű paradicsomokat, uborkákat a takaros konyhakertben, hát csak úgy, lovastul odaállítunk a kapuba és kérdem az előjövő szép kisasszonyt, adnának e el nékünk egy kilónyi paradicsomot, paprikát? Ő nem tudja, de szól anyukának, ő ért a kertben lévő holmikhoz, jön mindjárt! Jön is, kérdi, mihez kell, mondjuk szalonnasütéshez, ötünknek, megfizetnénk tisztesen. Máris megyen egy szatyornyi gyönyörű paradicsom, paprika, uborka kezében, mikor előjön a dús kertből, s adja kezembe.
- Váljon egészségükre, egyék jó étvággyal! Köszönti ránk, s már fordulna is, kérdem az árát: egyék csak úgy, szeretettel! Isten áldja érte, örülhetnek az iskolások is, kiknek ő főzi a mindennapi eledelüket, áldás legyen háza népére is! Csak úgy emberségbűl!

 

alt


Estére készülődve „megágyazunk” magunknak, szépen egy sorba a mező közepén álló deszkákból rótt színpadra, mely mögé egy kiszuperált szlovák katonai Tatra teherautót állítottak, melyet teljesen be is „laktunk”: két lovat is kikötünk hozzá, fülkéjébe pedig berakjuk nyeregtáskáinkat a cseperedő eső elől. Sebtében sátrat is verünk, ha mégis esne, de nekiállunk tüzet rakni a szalonnasütéshez. Jó parázson megsül minden, farkas éhesen esünk neki és tömjük mellé a finom zöldséget is. Épp elfogyott minden, mire ismét elered az eső, menekülünk a sátorba, no, ma éjjel itt alszunk, öten a négyszemélyesben, elvégre elférünk, ha élével is!
Szomorkás reggelre ébredünk, de legalább nem lesz túl meleg. A boltban sikerül megvennem nyitáskor az összes töltött péksüteményt és zsemlét, azaz 6 és 12 db-ot! Húzok is gyorsan, míg nem jön a nagyobb roham, szerzeményemmel sietek vissza ébredező ifjoncaimhoz. Reggeli, csomagolás, nyergelés, cuccolás, indulás, megint 10 óra, mire elindulunk, de éppen nem sietünk sehová, nyaralunk, vagy mi?! A dél már Dernőn ér bennünket, ahol Lajos kocsmájánál, a régi vasgyár épülete mellett kötünk ki pihenőre. A kocsma törzsközönsége rögvest felismer: maga járt itt két éve is, az Ivánnál patkoltatta az egyik lovát, mert leesett a vasa, még én mutattam meg magának, hol lakik Iván! Valóban. Lóháton járva igen feltűnő jelenség az ember, hosszan megmarad azok emlékezetében, akik látják és számon tartják. Jó is ez, olyan érzés, mint mikor ismerősként mégy valahova, ahol régen nem jártál, felismernek és örülnek neked és te is örülsz nekik, mert számon tartanak. Csak amúgy, emberségből…


Dernőről szinte egy vágtában érünk Krasznahorka Váraljára, előttünk a csonka vár, acél daru csúfítja a látképet a Körös-hegy fölött, az építkezés áll, semmi nem moccan a vár körül. Vesszük is az irányt Várhosszúrét felé kifelé mentünkben elmegyünk egy panzió mellett, ahol régebben megszálltunk már, látom nagy építkezésbe vannak: impozáns kétszintes nagy palotát építenek a régi parasztház udvarán. Találkozom is a tulajjal, mondja haladni, kell, fejleszteni, bár most nagyon nincs vendég, mióta leégett a vár, de majd csak lesz megint, ha elkészül, mondja bizakodva. Úgy legyen, szívesen látnánk már régi pompájában Kraszna Horka büszke várát! Meg Maczko uram panzióját, ha elkészült.
Jó vágta után Várhosszúrétre érünk kedvenc túraállomásunkra, a Jozefina Panzióba, hol lovainkat legelő, karám és zab várja, minket sátorverés után kellemes környezetben egy jó hideg sör. Estére roston sült rablócsirkét készítünk, ami úgy néz ki, hogy nyárson a hagyma, krumpli, szalonna, kolbász, külön pedig a csirkecomb, de a végén összejönnek az ízek. Jó hangulatú vacsora éjszakába nyúló beszélgetésbe fordul, majd elvackolódunk.

alt


Másnap pihenőnap a lovaknak, a fiatalok 9 órakor barlangtúrára mennek a Buzgó barlangba, csak Boldi marad velem és a lovakkal, aki klausztrofóbiás, így kihagyja az amúgy szép barlangot, de legalább jót beszélgetünk a fenntartható (?) fejlődésről…

alt

 

Még dél sincs, mire megjönnek a lányok, nosza, menjünk Betlérre, kastélyt nézni! A következő részben meg is látjuk...

Fotók: Szabados Csaba

 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Január 2018  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.