• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

altHuculos barangolás a Felvidéken

 

Akik még emlékeznek tavalyi nagy túránkról (Szőlősardó-Sárospatak és vissza) írott „Útilapumra” érezhetik, hogy az akkori keserédesre sikerült tájjárásunkat az idén némi napfényesebb hangvétel lengheti által. A tűnő-pusztuló Gömör-Tornai faluvilág, mint romok közt kivirító kikerics, felvillant időnként még szívmelengető jelenéseket, megmutat jóembereket, fellebbenti a homályt egy régmúlt világról, melyet mind szeretnénk még visszakapni, mert az olyan jó volt. Amiben az ember még gondtalanul tudott örülni, amiben még a fáradt lóháton utazónak estére mindig került szállás, étel ingyen is, csak úgy emberségből. Amiben még nyugodtan kinn alhattál a faluvégi legelőn a szabad ég alatt, nem háborgatott senki. Amiben, még ha kértél szépen, adtak, csak úgy emberségből. Amiben még az Adj’istenre, Fogadj’istent kaptál, - magyarul is, szlovákul is.

Történt vala még júliusban, hogy gyermekeim – két fiam és egyikük kedvese- lóháton indultak haza Vizsolyból, a Csereháton át Szőlősardóba. Ez bizony lóháton jó kétnapi járóföld, több mint 70 km és már dél, mire el tudnak indulni. El is jutnak erdőn hegyen át, csak úgy torony iránt egy faluba estére, éppen sötétedés előtt, még azt sem tudják hová éppen. Nosza, bezörgetnek az első útba akadó portára, mely éppenséggel a görög katolikus pap parókiája, megtudakolandó, mely faluba vezette őket a szerencse? Biz’ ez Felsővadász és mond a paróchus úr: ma már ne is menjenek tovább, sötét az este az erdőn!
Kerül mindjárt vacsora is, némi bor is az asztalra és a nagy parókia házban szállás is akadt éjszakára, a lovaknak pedig jó legelő az udvaron. Mindez csak úgy, emberségből.
Másnap továbbálltak, s a következő faluban gondolták vesznek valami reggelinek valót. Az erdőből kibukkanva Irotára értek ahol rég nincs már se bolt se kocsma, így a vásárlási szándék kútba esni látsszék, de az éhség nagyúr, bezörgetnek hát az egyik házba, ahol némi mozgolódás látszik: adnának e el némi élelmet a vándoroknak. Nyaralásból épp hazainduló család volt a megszólított és lőn mindjárt a tegnap esti szalonnasütésből maradt bőséges reggeli, örömmel, hogy segíthettek e nem mindennapi lovas vándoroknak, csak úgy emberségből.
Talán többeknek, többet kellene járni a vidéket lóháton, bezörgetni ismeretlenül, ide-oda, hogy a vendégszeretet, vendégjog évezredes szokását ismét élővé lehessen tenni, mint tették az említett emberek?! Csak úgy, emberségből! Köszönet érte!

Kezd hagyományossá válni, hogy néhány visszajáró fiatallal-leginkább, leányokkal – augusztus elején nekiindulunk a világnak lóháton, csak úgy nomádosan, sátorral, úti batyuval, egy lazán megtervezett útvonal mentén. Idén Tornabarakonyba vezetett első napunk, miután útközben megnézték a fiatalok – 3 leány, 1fiú – az Esztramos-hegy rejtette Rákóczi barlangot. Tornaszentandrásra érve két dolgot szerettünk volna: megnézni a nagyhírű ikerszentélyes templomot és a boltban venni néhány inni valót a vacsorához. Szerencsénk volt: a templomot éppen takarították, így azonnal be tudtunk jutni, megcsodálhattuk a középkori freskómaradványokat és elmerengtünk azon a talányon, hogy ez az egy iker szentélyes Árpád-kori (tehát Szent István előtti) templom hogyan úszhatta meg a Habsburgok XVI-XVII.századi magyartalanító rombolását, aminek áldozatul esett a térségben minden, ami magyar volt: főnemesi vár, pálos kolostor, ősi templom. Végül rájöttünk: éppen ezen hadjáratok alatt a templom romokban hevert, tető nélkül pusztult, a falu pedig elnéptelenedett, így nem tulajdonítottak neki jelentőséget, a munka már elvégeztetett. Aztán újranépesedett és újjáépült a falu és a temploma is, így maradt fenn, ez az egy ikerszentélyes templom az országban. Hogy hogyan keletkezett, az egy más történet…
A bolttal már nem volt ekkora szerencsénk, lévén szombat délután, de némi utánjárásra és szépen kérésre eljött a Marika néni és kedvünkért kinyitott, nosza, bevásároltunk!
Imígyen felszerelkezve ügettünk be Barakonyba és foglaltunk éji szállást a Zsályás Házban, lovaink pedig mentek ingyenes fűnyírónak az iskolaudvarra, köszönet érte a polgármesternek, Ferinek! Meg persze Editnek, aki minden dolgok motorja Barakonyban és környékén, kitől cédula vár: milyen alapanyagok várnak bennünket a hűtőben, krumpli, hagyma a kertben, paradicsom, ahogy érik, szedhetjük. Teljes kiszolgálás falusi módra! Óra múlva sül is már a házi kolbász vacsorára, bőséges zöldségtállal, kenyérrel, sörrel…

alt


Nem rohanunk, még másnap is Barakonyban éjszakázunk, napközi programnak előirányozzuk a lovas fürdőzést a Rakaca-tóban, de reggel borongós időre ébredünk. Gyors újratervezés: megyünk Szilasra, Magtárat nézni! Már felnyergelve minden ló, kisüt a nap és percek alatt melegszik az idő, a lányok arcán szélesedő vigyor: menjünk mégis fürödni! Fürdőruhák, törölközők a nyeregtáskába, induljunk, majd lesz valahogy! A tóhoz érve szép idő fogad, gyors átöltözés, lovak kikötve egy gazdátlan üdülő kerítéséhez, majd irány a tó, csak úgy szőr a szőrön. Fürdőzés után bekocogunk Meszesre, lovaink már fordulnak be a kocsma mögötti udvarba és pár perc multán „lemenve alfába” pihennek, mi pedig a kocsma kínálatával ismerkedünk, szendvics ebédünk mellé. Egyik néni mutatja szomszédasszonyának: milyen szép uborkát, babot szedett a kertben, nem állom meg, bekiáltok a kapun: hinnye, néném, de szép uborka, vennék belőle néhányat ebédre! Na, csak jöjjön, adok szívesen! – hangzik a válasz. Kikötés után elmegyek hát néhány házzal odébb az uborkáért, melyet már mos is a gazdasszony, teszen mellé frissen szedett hagymát is, ez terem mostan, egyék egészséggel! Árát kérdő kérdésemre csak mosolyog, egészségükre! Csak úgy, emberségbűl, áldja Isten érte! Jobban esett a szikkadt zsemlés szendvics is, a friss biouborkával, lilahagymával. Erdőn, mezőn vissza Barakonyba, de még félúton, a tetőn elmesélem a Barakony név „igaz” történetét, mely szerintem imígyen hangzik:
„Jöttek vala akkoriban német kereskedők a határba, igen sáros utakon lovaiknak már jártányi ereje alig, mire felkaptattak erre a gerincre, ahonnan látni Barakony és Szend tornyát egyaránt.  Az éppen ott dolgozgató parasztoktól kézzel-lábbal tudakolák az burkus kalmárok melyik - melyik falu lenne, hová tartsanak? Mire a legidősebb és legeszesebb paraszt mind közt oda álla és inte jobb felé és monda: - Jobbra Szend. Majd lendít bel felé és monda: - Balra Kóny! Érté is a német: áh, barrakóny, barrakóny, gut, gut! Majd feljegyzé úti kalendárisába, melybűl később térképet festettek messzi barátok, s írák e pont mellé: Barakony. Valamivel csak szórakoztatni kell a népeket a hosszú lépős szakaszokon!?
Hazaérve a tornácon zsák zab várja lovainkat Viktor barátunk jóvoltából, melynek legalább annyira megörülnek, mint mi Edit hűtőjének. Neki is látunk vacsorát főzni. Mit is lehet csinálni némi sertéscombból, kiló zöldbabból, krumpli, hagyma, só? Nagy baj nem lehet, főzzük össze az egészet! Hosszú leven lenne palóc leves, de a népek sűrűbbet akarnak, hát sűrűbb lesz, olyan köztes a zöldséges pörkölt, meg a leves közt, de finom, mindenki igen jól lakik, még marad is a bográcsban, melyre mindjárt rámondjuk, hogy jó lesz reggelire, néhány tojással feljavítva. Lőn is másnap reggel imígyen reggelink, kiadós, különleges, főleg gyors. Indulunk is legott, ma már Ájba tervezünk este tanyát verni…

alt

 

Hosszú vágta a Juhász völgyön át Becskeházára, Csengő lovam egy rándulás folytán egyre jobban sántít, alig várjuk, hogy bevánszorogjunk Hidvégardóba, hol is a kocsmaudvaron várjuk be Zsolti barátomat, ki felmentő seregként hoz váltólovat a lesántult helyett: így Bori is megkaphatta végre szeretett Szuzykáját. Delelőre jár az idő, átlépünk Vendégibe, hogy aztán kis időre megint visszatérjünk a magyar oldalra, majd egy lucernatarlón vágtázva végleg Trianonon túlra érjünk.Meg sem állunk Ájig, bekvártélyozkodunk Kulcsárék kertjébe, csűrjébe, mármint a lovak a kertbe legelni, mi meg a csűrbe, a szénába aludni. Kellemes délutánt töltünk az Áji kocsmában, de sajnos nem csapolnak már vágott sört itt sem, mert mióta ilyen erős az euró a forinttal szemben, nem jönnek a magyarok rezencevet inni, de mást sem nagyon… Vacsorára igen kiadós brindzás sztrapacskát kapunk pirított szalonnakuszkával. Ma van a csillaghullás éjszakája, kifekszünk hát sorban egymás mellé az udvar közepére, égre szegezett tekintettel és számolgatjuk a hullócsillagokat, míg egyre hosszabbakat pislantunk már és eloldalgunk a szénába aludni.
10 óra mire elindulunk, három sátorral gyarapodott a lovaink málhája, előző este hozta utánunk kocsival a „hadtáp” a váltás ruhával, némi elemózsiával együtt, no de mindezt fel is kellett kötni a nyergekre és ez már korántsem egyszerű feladat.

alt

 

 Végre elindulunk, Ájtól a tornai várhegyig jót vágtázunk, majd a vár alatti bozótosba „vágott” ösvényen át kijutunk a Halászcsárdához. Az ösvény közepén megkérdik a lányok, hogy biztosan vezet ez valahova? Hogyne vezetne, már IV. Béla is ezen menekült a tatárok elől… innentől minden dzsindzsás ösvény „negyedikbélás” út a túrán.
A Halászcsárda kedves és kedvelt hely, magyarul is tudnak, jó a konyhájuk is, még forintot is elfogadnak. A vedúca örömmel üdvözöl, de sajna korán van még az iváshoz, csak megbeszéljük, hogy péntekre ide térünk vissza sátorozni, hátul legelhetnek a lovak, szombaton pedig lovagi tornát rendeznek, amin meglovagoltathatjuk a gyerekeket.


altA Szádelői völgy mindig lenyűgözi szépségével az áthaladót, rohanó kristálytiszta patakjának hangja robajként verődik vissza az összeszűkölő sziklafalakról. A lombok között feltűnnek égbe nyúló amorf sziklái, máshol kővé meredt alakokként mesélnek a Tündekirály és a gonosz sárkány egykori harcáról, melynek következtében alakult ki a hasadékvölgy és találta fel az ember a mészégetést-oltást, (hosszú, lépős szakasz volt…).


Rátérünk a Barkai völgyre, sajnos itt jó ideig aszfalton kell mennünk, se földút, se padka.

Az út és az élménybeszámoló folytatódik.

Fotók: Szabados Csaba

 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Január 2018  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.