• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

alt...A portán belül leginkább konyhakertet művelünk, ahonnan a család zöldség szükségletét illik kitermelni, ha külső gyümölcsös (szőlőskert, gyümölcsöskert) nincs, akkor a porta megfelelő részén, részein telepítsünk gyümölcsöst és gondozzuk a még/már meglévőt. Mai közállapotokra tekintettel, jobb, ha portán belül, vagy közel hozzánk van a gyümölcsös is, mert könnyen előfordulhat, hogy nem mi fogunk szüretelni… Egy alföldi tanyán hagyományosan a kerítés szegélyében voltak a gyümölcsfák, a ház előtt néhány szőlőlugas, a kút körül a nagy diófa és még egy eperfa. Alma, szilva, sárgabarack, körte, meggy, cseresznye, málna, ribizli, szeder fedezi a család gyümölcs és vitamin szükségletét és el is fér egy falusi portán, vagy tanyán.

Kezdetben a meglévő ólakhoz idomítjuk az állatállományt, később ha már tudjuk milyen jószágokat akarunk igazából tartani, azok igényeihez alakíthatjuk. Nagyon fontos, hogy a fajták tényleges igényeihez rendeljük a tartási körülményeket, mert ellenkező esetben kudarcban lesz részünk, pl: mangalicát ne akarjunk körbe betonozott „korszerű” ólban táppal nevelni, mert nem fogja hozni az elvárt minőséget, neki kell a turkálás!
Eszközállomány: mint már előbb említettem, ne kezdjünk azonnal gépvásárlásba, megvéve a környéken eladó 30-50 éves MTZ-k anyagilag is elérhetőnek tűnő mintapéldányát, a hozzávaló félroncs állapotú adapterekkel együtt, mert nem jó üzlet nekünk! Itt jön a dolog szakmai része, amire azt mondta valaki, hogy ezt több évig tanulni kell. Valóban, de valahol el kell kezdeni és azt hiszem nincs jobb útja, mint a menet közben való tanulás, vagyis utána olvasok, megfigyelem más hogyan csinálja és csinálom, újból és újból. Nekem, lovas ember lévén, a lovas eszközökhöz és a lovakhoz húz a szívem, de mondhatom a jelen gazdasági racionalitás is! Egy kezdő gazdálkodónak, néhány hektáron nem éri meg traktort üzemeltetni, tartani a drága beszerzés és fenntartás okán, a betanulásról nem is szólva. Ha már úgyis bele kell tanulni, kezd inkább lóval, sokkal olcsóbb beszerezni, lovat, eszközt és beletanulni is hamarabb megy, ráadásul még szerelni sem kell állandóan. (kis kitérő: egyik hozzászóló írta, hogy az ismerőse azért adja el a lovat, mert nincs a közelben kovács, aki körmölje, patkolja. Nohát: aki lovat tart, tanulja meg legalább a körmölést, patkolni meg egy nem mindig kövön járó lovat 2-3 havonta is elég, ha jó sarkot hegesztett arra a patkóra, de az alföld laza talaján – ha nem megy aszfaltra – be sem kell vasalni. Évente azt a ké t- három vasalást, meg ki kell tudni fizetni, higgyétek el, a traktorgumi sem olcsóbb!). De egy lovas ekekapa nagyon jó sorközművelő eszköz és 10.000.-Ft-ért még sok helyen beszerezhető, egy használt Robikapa is a tízszeresébe kerül és még benzin is kell hozzá!)
Nem részletezném darabonként az eszközöket, de minden ami talajmunkákhoz kell, van lovasban is, ami szénakészítéshez kell, van lovasban is, csak utána kell járni. Akit pedig érdekel hol tanulhat meg lóval szántani, boronálni, kaszálni, csak szóljon, van néhány lovas ember még az országban!
Olvastam közben más beszámolóit is a kiköltözésről és a kezdeti nehézségekről, gyakorlatlanságról. Ezért fontos, hogy a kiválasztandó tanyát, portát alaposan megnézzük milyen felszereltséggel bír, kerítés, ólak milyen állapotban vannak, mert pl. kerítés nélkül, rossz, hiányos, lyukas ólban ne kezdjünk csirkét nevelni, mert nem sok öröm lesz benne: elhordja a patkány, nyest, róka, kutya, héja. De nem is kell mindjárt az egész portát körül keríteni, mert lehet többe kerülne, mint amennyiért a tanyát megvetted, de az ól köré legalább 100 m2 –nyi tyúkudvart érdemes csinálni a baromfifélének. De mielőtt bármi állat nevelésébe, tartásába fognál, javaslom vedd célba a legközelebbi könyvtárat és olvass minél többet az adott jószágféle tartásáról, legalább az alapvető ismereteket sajátítsd el, aztán alkalmazd azt a saját viszonyaidhoz, de „a víz felfelé nem fog folyni”!
Nos a portát már körbejártuk, lássuk mit is kellene és mennyit termelni, hogy megéljünk belőle?!
Üzemméretünket több tényező befolyásolja, vegyük ezeket számba:
1.    Először is a rendelkezésre álló munkaerő. Magam vagyok mindenre, vagy ketten, esetleg gyerekek is tudnak valamennyit segíteni? Egyedül mentünk, vagy vannak mások is a faluban, tanyán, akik velünk együtt jöttek, vagy együttműködnek?
2.    Milyen eszközparkkal rendelkezem, ami a kétkezi munkán könnyíteni tud? Van e lovam, eszközeim hozzá, esetleg valamilyen erőgép?
3.    mekkora földterület tartozik a gazdaságomhoz: belső kert, gyümölcsös, szántóföldek, legelő - kaszáló? Saját tulajdonú és bérelt vagy bérelhető egyaránt.
4.    Milyen anyagi erőm van az induláshoz, a kezdő jószágállomány és a hozzá szükséges takarmány megvásárlásához?
5.    Milyen a portám felszereltsége: ólak, terménytárolók, kerítések, víz, stb?
6.    Milyen a környezet? Szomszédok? Megközelíthetőség?
Nos, első adagra annyi jószágot vegyünk, ami nagyjából a családunk éves szükségletét fedezni tudja, ezeket helyezzük el megfelelően és termeljünk, gyűjtsünk nekik télire valót!  2-3000 m2 területen már meg tudjuk termelni a családnak szükséges zöldséget, úgymint: krumpli, bab, répa, borsó, cékla, paradicsom, paprika, uborka, tök, némi takarmányrépa és kukorica. Néhány alma, körte, meggy, barack, szilva, diófa is lehet telkünkön, becsüljük meg és telepítsünk mihamarabb még néhányat!
Szárnyasokból érdemes legalább 100 db csirkét indításként beállítani, javaslom a Gödöllőn kapható őshonos magyar fajtákat: kendermagos, magyar sárga és erdélyi kopasznyakú tyúkokat, a magyar kacsát(kb 20db-ot) magyar fehér- és fodros ludat (20 db) és vegyünk 20 db bronzpulykát is. Persze a kacsának, libának sok víz kell, de ekkora mennyiségű baromfi már nem csak hússal lát el bennünket bőségesen, de tojással is, sőt a kacsa liba még párnába való tollal is, csak az ún. állatvédőket tartsuk távol a portánktól egy tüzes piszkavassal! Tehát ebből már némi eladásra is futja majd: a kacsa-liba-pulyka felét hízott állapotában karácsony előtt szép pénzért el tudjuk adni, a tyúkjaink pedig hetente legalább 200 eladó tojást termelnek a saját szükségleten felül.
Számos jószágból legalább egy nagyobb testű lovat szerezzünk be, ami be van tanítva fogatolásra, esetleg mezőgazdasági munkákra, de mindenképpen próbáljuk ki mielőtt megvesszük, ne higgyünk a gazda bizonygatásának! Kell még valami „tejtermelő egység” is, a bátrabbak kezdhetik egyből tehénnel, mondjuk egy közel ellőssel, akkor boci is lesz hamar és tej is. Ne vegyünk túl öreget sem (10 évnél öregebbet) és ne nagy állományból valót, ahol nem fejték, mert érhetnek meglepetések! A nem túl merészek kezdhetik kecskével is, 2-4 db fejős megfelelő kezdő állomány, nem árt hozzájuk egy bakot is beszerezni, de ha van a faluban, vagy nem túl messze a tanyákon másnak megfelelő bakja, az is megteszi ősszel a dolgát. Lényeg, hogy saját szükségletre megtermelhessük a tejtermékeket és azon felül még legalább a felét a tejtermésnek értékesíteni tudjuk.
Hol adjam el?
Ma már faluhelyen is ott tartunk, hogy szinte senki nem tart jószágot, tehát nagy részét a portékának saját kisebb környezetünkben el tudjuk adni, úgymond: háztól, de maximum a legközelebbi nagyobb településen alakítsunk ki állandó vevőkört termékeinkre, hogy heti egy-kétszeri szállítással megoldható legyen a „terítés”.
Ezzel a mennyiséggel alapszinten már megélhetünk! Persze lehet kinek-kinek tehetsége szerint bővíteni a jószágparkot is, a művelt területet is a fenti szempontok figyelembe vételével.

A fenntarthatóságról:

Erről a témáról könyvtárnyi irodalom született már az elmúlt 15 évben, mióta bedobták a köztudatba a fenntartható fejlődés fogalmát, persze a legtöbb értekezés a gazdasági folyamatok globális hatásainak taglalásával jut el oda, hogy a fogyasztói társadalom sokáig már nem fenntartható, mintahogyan a permanens gazdasági növekedés sem az! Ebbe én nem is akarok belemenni mert evidens és aki többet akar erről a témáról, keresse fel az erre szakosodott honlapokat. Amiért a fenntarthatóság számunkra érdekes, az az önellátó gazdálkodással való elválaszthatatlan kapcsolata: az önellátó gazdálkodás fenntartható mindennemű külső energiabevonás nélkül is! Csak annyit vegyek ki a környezetemből, amit még az regenerálni tud, vagy nagyrészt én visszatáplálom. Ne hozzak kívülről környezetterhelést okozó dolgokat, ne alkalmazzak olyan technológiákat, amelyekhez állandóan külső forrásokat kell igénybe vennem, mert akkor fokozottabban kell kizsákmányolnom a környezetemet, hogy kitermelhessem a pénzt, amiből a külső dolgokat kifizethetem. De ha már pénzt termelek, azért tartják a markukat a további nagy rendszerek: állam, bankok, iparvállalatok és vége az önellátásnak, a tőke beszippantott! Minél többet akarsz, annál többet vesznek el!
Most az önellátás egyfajta visszatérés az alapokhoz, aminek szigorú szabályai, korlátai vannak: ha mohóságból elkezdesz többletet termelni, felborítod az önellátás rendszerét, kivégzed azt, mitahogyan kivégezte a globális gazdaság annak idején és egy fenntarthatatlan, környezetet, jövőt felélő, kizsigerelő gazdasági rendszer rabszolgájává válsz! Aki meggazdagodni akar, az ne ebbe fogjon!
Az önellátásban a fenntarthatóság azt jelenti: egyensúly. Amit kiveszek talajerőt a földjeimből, visszateszem a jószágaim trágyája formájában, amiben csak azok az anyagok vannak, amit e földekről takarítottam be. A kútból csak annyi vizet veszek ki, amennyire szükségem van, amit az után tud pótolni és nem húzok le fél liter pisit, 10 liter ivóvízzel!
Azt hiszed ez vicces? Nem az. Tudod mért van bajban Spanyolország, Portugália, ahol az uniós átlag kétszerese a munkanélküliség? Mert az utóbbi 10 évben rohamosan mentek tönkre a termőföldjei a vízhiány miatt! (Az utóbbi 30-40 évben Európa szerte – nálunk is – „modernizálódtunk” vízvezeték rendszerrel láttuk el városainkat, falvainkat, a fürdő, mosogató folyóvizének luxusát, majd a legpazarlóbb WC kényelmével „ajándékozva” meg magunkat. Az addigi 30-40 liter/család vízfogyasztásról 3-400 liter/napra növelve a fogyasztást! Ez okozza többek között a világméretű vízhiányt, amit mostmár saját bőrünkön érzünk.) Millió hektáros nagyságrendben hagyták el földjeiket  a gazdák, mert kiszáradtak az ültetvényeik, ténylegesen elsivatagosodtak földjeik és kénytelenek voltak elmenni, más munkát keresni, de más sincs! Nincs mezőgazdaság, akkor nincs feldolgozóipar sem. Ez a gondja kishazánknak is: a 90’ után szétvert magyar mezőgazdaság és háztáji termelés 800.000 munkanélkülijének azóta sincs munkája és nem is lesz, amíg meg nem fogja ismét a kapanyelet és el nem kezd ismét dolgozni! 90’-ben hazudtak nekünk és azóta is hazudnak egyfolytában: nincs olyan, hogy könnyű élet! Az unióba való belépéssel nem a jóléti társadalmakba nyertünk felvételt, csak a gyarmati státusunkat cseréltük keletiről nyugatira, a „legvidámabb barakkot” a nyugat cselédházára. Eszerint most is ugyanaz a választási lehetőség előttünk, mint már 500 éve folyamatosan: elmegyünk e nyugatra cselédnek, vagy maradunk itthon, két kézzel fogva a”kapanyelet”, megélve azon, amink még maradt…

/befejező rész/

 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Január 2018  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.