• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

altA tél a legtöbb embernek nem a kedvenc évszaka. A rövid nappalok, a hideg, borongós időjárás, hatással vannak a hangulatunkra, de egy-egy „nyitnikék” strófa vagy színes madárcsapat jó érzéssel tölthet el bennünket ilyenkor is. A hazánkban költő madarak közül sok faj délebbre vészeli át a hideg hónapokat. Egyesek megelégszenek a mediterrán térséggel, a bátrabbak viszont a Szaharát átrepülve Közép- vagy Dél-Afrikában pihenik ki a költési időszak és a vonulás fáradalmait. Arról, hogy a zordabb napokon se maradjunk madárcsicsergés nélkül az itt maradottak és az északról érkező téli vendégek gondoskodnak.

 

A madarak élete nagyon összetett. Rengeteg tényező, viselkedési forma, vonulási stratégia ismert, amik részletezése nem e cikk feladata, mára már számos szakirodalom érhető el magyar nyelven is. De teszünk egy kísérletet és az alábbi sorokban megpróbáljuk bemutatni – a teljesség igénye nélkül – milyen fajokkal találkozhat télen, aki érdeklődik régiónk madárvilága és a megfigyelhető jelenségek iránt.

Mit láthatunk télen?


Térségünk az ország egyik leghidegebb vidéke. Éghajlata nedves kontinentális, a nyár hosszú, meleg, viszont a Kárpátok közelsége miatt hegyvidéki hatások is érvényesülnek. Az évi középhőmérséklet 8,5 – 8,8 °C. Az Aggteleki-karsztot többek között nagy kiterjedésű gyertyános-tölgyesek, molyhos tölgyesek, néhol bükkösök és foltokban fenyvesek népesítik be. A vidéket átszelő Bódva-folyó mentén mocsárrétek, kaszálórétek, szántóföldek váltakoznak. A terület éghajlata és adottságai meghatározzák az itt élő növény- és állatvilág összetételét.

Szűkebb környezetünkben egyetlen jelentős állóvíz található, a Rakaca-víztározó. A mesterséges tó számos vonuló madárnak nyújt ideiglenes otthont, télre viszont csak néhány kárókatona, tőkés réce, szürke gém marad hírmondónak az őszi madárseregletből.

A víztározó befagyása után nagy eséllyel találkozhatunk a Bódva mentén tőkés récékkel, szürke gémekkel, nagy kócsagokkal, olykor hattyúkkal is. A Jósva-patak forrásánál mindennapi látvány a parton ácsorgó szürke gém, kis szerencsével jégmadarat, vízityúkot is láthatunk…
alt

Ha autóba ülünk vagy buszra szállunk, feltűnhet, hogy néhány száz méterenként kimagasló pontokon üldögélő egerészölyvek lesik a pockokat. Hazánk leggyakoribb ragadozó madarának állománya jelentős mértékben „feldúsul” ilyenkor északról érkező fajtársaikkal. A karvaly esetében is így van ez. Télen gyakran vadászik a településekre behúzódó madarakra. A figyelmes szemlélődő szinte naponta láthatja (akár Edelényben is), ahogy egyszerre felrebbennek a kis énekesek, gerlék, rigók, aztán pár másodperc elteltével megpillanthatjuk riadalmuk okát; ezt a kisméretű, de annál vérmesebb ragadozót.
Hidegebb teleken gatyás ölyvek és a rétek felett alacsonyan imbolygó kékes rétihéják is színesítik a palettát.

Télen mindenfelé előfordulnak fenyőrigók. Jellegzetes „sak-sak” kiáltásukat gyakran hallatják. Olykor egy-egy szőlőrigóval kiegészült csapatait rendszeresen láthatjuk a települések kertjeiben, gyümölcsösök fáin.
A poszátafélék ősszel elvonulnak barátságosabb klímájú tájakra, de elvétve néhány barátposzáta vagy csipcsalpfüzike megpróbálhatja átvészelni a telet itthon is.

Ezzel ellentétben közkedvelt madaraink, a cinegék télen sem hagyják el a vidéket. Csapatokba verődve járják az erdőket, előszeretettel húzódnak be a falvak kertjeibe is, ahol könnyebben jutnak táplálékhoz. Madáretetőt találva pedig akár egész télen át boldogságot okoznak az etető gazdájának. A „bandázó cinegecsapatok” általában széncinegékből, kékcinegékből és barátcinegékből állnak, de gyakran velük tartanak a fakuszok, csuszkák, őszapók és királykák is. Jól megférnek egymás mellett, mivel a csuszkák és fakuszok a fák törzsein keresnek élelmet, ráadásul a csuszka általában fentről lefelé, míg a fakusz lentről felfelé halad, a nézeteltéréseket elkerülendő. A nagyobb testű széncinegék a vastagabb ágakat vizsgálják át. A piciny méretű kék-, barátcinegék és a királykák pedig a legvéknyabb gallyakon is ügyesen egyensúlyoznak, gyakran fejjel lefelé lógva táplálkoznak.

A nagy őrgébics egyre nagyobb számban költ ugyan hazánkban, de nagyobb számban télen fordul elő. Ekkor gyakran láthatjuk utak mentén, nyílt területeken, ahogy vezetékekről, egy-egy kimagasló pontról várja áldozatait. Rágcsálókkal, kisebb madarakkal és rovarokkal táplálkozik, melyeket gyakran felszúr tüskés ágakra.

 

alt


A pintyfélék roppant változatosak, mind megjelenésüket, mind vonulásukat illetően.
Egy részük áttelel, egy részük elvonul és északról is érkeznek szép számmal. Például az erdei pinty latin nevében (Fringilla coelebs) a faji név, a „coelebs” azt jelenti, hogy nőtlen (lsd. cölibátus), ami arra utal, hogy a telet itthon töltő pintyek döntő többsége hím, akik pár nélkül figyelhetők meg. A közeli rokon fenyőpintyek viszont már nem költenek hazánkban. Skandinávia térségéből érkeznek hozzánk olykor több ezres csapatokban.

A pintyfélék is hajlamosak télen csapatokba verődni. A fészek és a fiókanevelés nem köti őket egy bizonyos területhez, a nagy csapatoknak pedig számos előnye van: a több szem többet lát elvet követve könnyebben találnak táplálékot, hamarabb kiszúrják a ragadozókat valamint kisebb az esélye, hogy adott egyed esik áldozatul a rájuk támadó ragadozóknak. Zöldikékből, tengelicekből, kenderikékből, erdei- és fenyőpintyekből álló színpompás csapataik feldobják a téli táj egyhangúságát.

 

alt

A pintyfélék családjába tartozik a csíz és a süvöltő is. Mindkét faj rendszeres téli vendég térségünkben. A kis testű zöldes-sárga csízek vizek partján, éger- és nyírfákon láthatók leggyakrabban. A nagyobb testű süvöltők csapataival bárhol találkozhatunk. Melankolikus füttyögésük és a hímek pirosas alsóteste nélkül nehéz lenne elképzelni a telet a madarászoknak.

Ritkaságok


A gyakori madarak mellett természetesen előfordulnak kis számban jelen lévő, rejtélyes életmódú fajok is. Megpillantásukat gyakran több órányi sikertelen próbálkozás és csetlés-botlás a hóban előzi meg.


altNoha külön cikket érdemelne, elsőként pár szóban illik megemlíteni a karszt egyik különlegességét, a törpekuvikot. Európa legkisebb baglya mindössze 15-19 cm, alig nagyobb egy verébnél. Közép-Európában magashegységek fenyveseiben költ, hozzánk legközelebb Szlovákiában. Innen származik az a néhány egyed is, amely télen lehúzódik ide. Első megfigyelése a karszton 1992-ből származik (ez volt a második bizonyított magyar előfordulása), első - és ez idáig egyetlen - bizonyított hazai költésére 2010-ben került sor Szögligettől pár km-re. Azóta csak itt figyelhető meg rendszeresen. Igazi kuriózum tehát, ami miatt az ország egész területéről ellátogatnak madarászok a karsztra. A szögligeti törpekuvikok végérvényesen feltették a települést a madarászok térképére.


Az Aggteleki-karszt gyors folyású, tiszta vizű kis hegyi patakjaiban egykor költött a vízirigó. Ma már csak télen számíthatunk rá és sajnos ekkor is kell a kereséséhez egy nagy adag optimizmus. Ez a zömök madár nagyon érdekes életmódot választott, hisz patakok vizébe alámerülve, gyakran a fenéken futva keresi rovarokból, kis rákokból és halakból álló táplálékát, fészkét gyakran vízesések mögé építi.

Az északi tajgákon költő csonttollú egyes teleken inváziószerszerűen lepi el az országot, nagyobb csapataival bárhol lehet találkozni. Utána viszont évekig nem vagy csak alig néhány egyed jelenik meg. A legutolsó beözönlés 2012-13 telén volt tapasztalható. A közelgő inváziók egyik jele, hogy szeptember-októberben a karszton már láthatóak kisebb csapatai.

A magasan fekvő sziklás területeken, kőbányákban, mint pl. a Baradla-szikla környéke vagy az Esztramos ritkán feltűnik egy-egy havasi szürkebegy. Ők a magashegységekben 1800-3000 m magasságban költenek és télre húzódnak le alacsonyabban fekvő területekre.

 

alt

alt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A keresztcsőrű is hajlamos inváziókra, de azért minden télen megfigyelhetők példányai az északabbi települések és a Rakaca-víztározó melletti üdülőtelep fenyvesein. Ez a furcsa csőrű madár a tobozokra szakosodott. Különleges csőrével képes a lucfenyő tobozának pikkelyeit szétfeszíteni. Feltűnésére tehát főleg ott számíthatunk, ahol örökzöldek is vannak. Olykor feltűnik a fenyőszajkó is. Ritkaságszámba megy a szajkó méretű, fekete alapon fehéren pöttyözött madárral való találkozás, legutóbb 2010-ben volt megfigyelhető több fenyőszajkó Jósvafő belterületén. Azóta csak elvétve jelent meg egy-egy példány.

Madarak a Holdon?


Habár máig vannak tisztázatlan kérdések, a madarak vonulásával kapcsolatosan számos ismerettel rendelkezünk hála a kutatásoknak, madárgyűrűzésnek és újabban a műholdas jeladóknak. Azonban nem volt ez mindig így. Korábban rengeteg – ma már gyakran megmosolyogtató – elmélet született a madarak időszakos „eltűnését” magyarázandó. Cikkünk végén ezekből szemezgetünk:

Az egyik legismertebb, miszerint a kakukk télre karvallyá változik. Erről persze szó sincs, a tévhit alapját a két faj közötti hasonlóság adta. Valamint az, hogy a kakukk április elején érkezik hazánkba, fészket nem épít, más fajok fészkébe rakja tojását és a fiókák nevelését is rájuk bízza, így „nem sok dolga marad” az év további részében és augusztusban, szeptember elején elhagyja az országot. Ezzel szemben a karvaly a költési időszakban rejtett életmódot él, viszont télen jóval gyakrabban megfigyelhető a kerti etetők, énekesmadár-csapatok vámszedőjeként.

Szintén a két faj közti hasonlóság, a narancs szín dominanciája miatt feltételezték ugyanezt a vonuló kerti rozsdafarkúról és a télen is előforduló vörösbegyről.

A fecskék vonulásuk során előszeretettel éjszakáznak nádasokban. Akár több százezer fecske is ellepheti a nagyobb nádasokat alkonyatkor. Ezt figyelte meg Arisztotelész, aki ebből arra a következtetett, hogy ezek a madarak az iszapban töltik a telet hibernált állapotban.

Sok madárfaj éjszaka vonul, a holdfényes éjszakákon megfigyelt vonulók ültették el a magvait annak a teóriának, miszerint a madarak a Holdon töltik a telet. A télre nagy tömegben, inváziószerűen megjelenő madárcsapatokról pedig azt feltételezték, hogy eljövendő tragédiák előfutárai. Hitték azt is, hogy a madarak faodvakban, sziklaüregekben vészelik át a hideg hónapokat.

A fent leírtak természetesen csupán apró kiragadott részletek a természet megszámlálhatatlanul sok történése közül. De talán ebből a pár sorból is érzékelhető, hogy a téli táj csak a felületesen szemlélődők számára tűnik élettelennek.

Egy hónap múlva már a nászrepülő mezei pacsirták énekétől lesznek hangosak a mezők, de addig is érdemes hosszabb-rövidebb sétákat tenni, megfigyelni az eseményeket és elbúcsúzni téli madárvendégeinktől.

(Fotók: Dusnoki Kornél)

 

Tags:
 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Június 2017  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
     1  2  3  4
  5  6  7  8  91011
12131415161718
19202122232425
2627282930  
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.