• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

altA 2008. óta József Attila-díjas költő, Fecske Csaba, Szögligeten látta meg a napvilágot 66 évvel ezelőtt. Jelenleg Miskolcon él. Számtalan felnőtteknek és gyermekeknek írt verseskötet után most azt kérdezem tőle, hogy a tájverseiben mennyire vannak benne a szögligeti gyökerek?

Gyökereimet, úgy tűnik jó mélyre eresztettem. Több mint ötven év után is hazahúz a szívem szülőfalumba. A szülő- és fölnevelő táj, ha nem is mindig direkt, de indirekt módon benne van a verseimben, szinte minden sorukból kiérezhető a gyermeki ragaszkodás.

Az 1992-ben megjelent Holdfényben c. verseskötet, amelyet az Edelényi Könyvtár adott ki a szép emlékű Slezsák Imre jóvoltából, minden darabja szögligeti ihletésű, az ottani emberekről, madarakról és fákról szól. Tehát igen erős a kötődésem a HELY-hez, ahol ezt az ízes, palócos nyelvet sajátítottam el, ahol nem csak élni, de erkölcsöt is tanultam, kitartást, munkabírást. Génjeimbe van kódolva ez a táj.

Marad-e fent ennyi év után mindennapos kapcsolata a szűkebb pátriával?
Kapcsolatom a faluval szüleim halála óta már nem olyan szoros, mint addig. Most már vendégségbe megyek, és nem haza. Unokatestvéreim, sógornőm és gyerekkori barátaim élnek ott, akikkel nagyon szívesen találkozom és beszélgetek. Eleven a kapcsolatom az alapítványi iskolával – évekkel ezelőtt bezárt az állami iskola, miután elfogytak a gyerekek – sokszor megyek hozzájuk mesélni, felolvasni. Szívesen megyek, és ők szívesen fogadnak. Mesélek a diákoknak a gyerekkoromról, amely abban a közegben telt, mint az övék, mégis egészen másképp. Például tizenkét éves koromban vezették be a villanyt a faluba, nem volt tévé, számítógép, telepes rádió is csak néhány családnak. A világtól meglehetősen elszigetelten éltünk, de kukoricafosztások, fonók, disznóölések emléke él elevenen bennem. A szeretet melegsége, Ünnepek hangulata, varázsa. Emberi hangok zsongnak a fülemben.

Életrajzában az is olvasható, hogy az Észak-Magyarország publicistája. Hogyan határolná körbe a témákat, amikkel szívesen foglalkozik írásaiban?
Publicisztikai írásaimban az életről írok, az élet legapróbb rezzenéseiről, lényegtelennek tűnő mozzanatairól. Örömről, fájdalomról. Például azt erkélyen fütyörésző rigóról, a téli pocsolyában fürdő verebekről, a sánta kis macskáról, amit apám agyon akart ütni, de végül megkegyelmezett neki, apám öreg biciklijéről, édesanyám utánozhatatlan vasárnapi húsleveséről, a Jézuska-hozta búgócsigáról. Egyszóval az élet kéretlenül és számolatlanul szállítja a témát a publicistának és természetesen a költőnek is.

.

A Ménes-patak

Rekettyék közt fut a Ménes,
kőbe botlik, nagyot csobban.
Melege van már a Napnak:
megmártózik a habokban.

Kertek alatt úgy sötétlik
mintha gyötrő gondja volna,
pedig könnyű fecskeszárny és
fürge pisztráng csiklandozza.

Valahonnét a hegyekből
érkezik az öreg este,
megfürödne, de röstelli,
hogy izzadt ingét levesse.

Feljön a Hold, vízbe perdül,
úgy csillog, mint arany érme,
egy öreg fűz kap utána,
de a szellő üt kezére.

Szintén egyik életrajzi írásában olvastam, hogy már kisgyerekként elhatározta, hogy felnőttként igenis költő lesz! Hogyan telnek a hétköznapjai 2014-ben egy költőnek?
Igen, szent elhatározásom volt még zöldfülűként, hogy költő leszek, verset fogok írni a tavasz szépségéről, az ősz gazdagságáról, a nyári búzaföldek aranyáról, több pénzem lesz, mint a tsz-elnöknek, mondtam édesanyámnak. Teljesen megigéztek a versek, egész életemben a költészet, a könyvek bűvöletében éltem. Faltam a könyveket, a kalandregényeket, Verne, Cooper, Jókai voltak a kedvenceim. De „mindenevő” voltam. Mindegy volt, csak könyv legyen. Rongyosra olvastam a Bibliát, a kalendáriumokat. Első versem tizennégy éves koromban jelent meg a Szabad Földben, A madárijesztő dala volt a vers címe. Közben elküldtem néhány verset Weöres Sándornak, aki dicsérte azokat, biztatott az írásra.
Így telnek a szürke és nem szürke hétköznapok: hatkor csörög az óra, kipattanok az ágyból, egy kis ébresztő jellegű torna. (feleségem morog, mi a csodának kelek hajnalok hajnalán?) hétig a tévét nézem, a Ma reggel műsorát. Hétkor irány az újságos, megveszem a helyi napilapot, amelyben régen rengeteg írásom látott napvilágot – jegyzetek, novellák, versek, mesék -, ma ilyesmire nem tart igényt a lap, tulajdonosa tudná megmondani, miért. Átfutom a lapot, megfejtem benne a rejtvényt, aztán bekapcsolom a számítógépet, megnézem az iméljeimet, ha van köztük sürgős, válaszok rá. Kilenc tájban megreggelizek, majd leülök a „gályapadra”, tizenegyig írok, javítgatok, vázlatokat készítek. Tizenegykor irány a posta – még mindig levelezek postai úton, számítógéppel nem rendelkező barátaim kedvéért – és a söröző, áldozok Gambrinus király emlékének. Ebéd után leveleket írok és olvasok, ilyenkor már csak ritkán szoktam írni verset, vagy más szépirodalmi művet. Este a feleségemmel tévézünk, legtöbbször csak szörfözünk, valami értelmes műsort keresvén. Elcsodálkozom, hová süllyedt ez a világ – a média -, rá kell döbbennem, hogy a béka fenekénél is van lejjebb.
Az emberi szó, a költő szava is, csupán pusztába kiáltott szó. Félnótás celebek uralják az emberek gondolkodását.

Remélve, hogy nem pusztába kiáltott a SZÓ, kívánunk még számos szép verset, leírt gondolatot, jó egészséget!

.

(Fecske Csabáról az évfordulók rovatban itt olvashat.)

.

 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Október 2017  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
        1
  2  3  4  5  6  7  8
  9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031     
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.