• KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
  • KIEMELT APRÓHIRDETÉS!
TÁMOP záró
Keresés

altHuculos barangolás a Felvidéken

"...Busszal pár perc Rozsnyó, onnan szintén néhány minuta Betlér, már sétálunk is az Andrássy család szép kastély-múzeuma felé. A szlovák viszonyokhoz képest borsos, 6 eurós belépőhöz most nem jár magyar nyelvű vezetés, így a szlovák csoporttól le-lemaradozva csodáljuk meg az Andrássyak gazdag története során felhalmozott értékeket, a festményekről a magyar történelem tekint le ránk, nem csoda, ha a szlovákok gyorsan végigszaladnak a termeken, nekik nem sokat jelent ez az egész, csak érdekesség.

Mi még időznénk, de a fiatal túravezető mindig visszajön értünk, bóklászó magyarokért és rosszalló tekintettel oltogatja ránk a villanyokat. Bezzeg, ha egy szlovák grófi család szentélyében járnánk…ja, hogy olyan nincsen?!

alt


A kastély egyébként gyönyörű parkja éppen nem látogatható, mert májusban volt egy vihar, ami kidöntött néhány fát és csak hevenyészett romeltakarításra futotta azóta … Sétálunk hát vissza a buszhoz. A kastély kapuján kívül bazárosok kínálják sztenderd portékájukat: kínai műanyag csecsebecsék, faragott bizgentyűk, csiricsáré limlomok között egyszer csak nézd mit látok: érmek! Apró nejlon zacskóba csomagolt, felcímkézett pénzérmék! Kimered a szemem, hajam égnek mered, nem akarom elhinni, amit látok! Dukátok, forintok, dénárok. Hogy aszongya: Stephan I. (1000-1038.) Andrej II, Belo III., Belo IV., Karol Robert, Matej I. Magyar királyaink, lefordítva! Nincs ám odaírva, hogy ezek magyarok voltak, gondolom néhány év és már oda lesz írva, hogy nagy szlovák uralkodók. Ez még hagyján mondhatnónk, hiszen csak néhány bazáros holmi, de mikor egyik szlovák nemzeti park kiadványában is ilyen nevekkel találkozom, hogy Imrycha Tököly, Frantisek Rakoczi, Mikulas Bercsenyi, stb. Igaz, mi is lefordítjuk a külföldi uralkodók neveit, pl.: János Károly, de legalább utána írjuk, hogy spanyol király…
Oldandó a feszültséget vettem a lányoknak gyorsan három csodaszép lila mylittleponyt, aminek nagyon örültek, mint vásárfiának. Minél közelebb van egy vendéglátó egység a nevezetességhez, annál drágább, így nem időzünk a közeli pizzériában, ahol egyébként mi lennénk az egyetlen vendégek, inkább leballagunk a buszmegállóhoz, azzal szemben a kocsma, jóval barátibb árakkal és a magyar csapos nő elsőre is tudja, mi az a fröccs, így itt várjuk meg, az óra múlva induló buszunkat.
A rozsnyói buszpályaudvaron keressük az 1-es kocsi állást, mert onnan indul majd buszunk, ma az utolsó járat, de a számozás a 2-el kezdődik. Magyar logika szerint úgy gondoljuk, biztosan lelopták, eltört, pótlása pedig igen bonyolult, mint azt itthon megszokhattuk, ezért nyugodtan üldögélünk a vélt megállóban, várva a járatot. Jó félóra múlva feltűnik, hogy nem jön senki buszt várni, körül nézek hát kicsit és mit látok: szemközti oldalon, elbújva a fák takarásában ott is egy kocsi állás, virít rajta a tábla, hogy 1! Végül hazaérünk szerencsésen, meg is ünnepeljük a néprajzi ihletettségű Buzgó vendéglőben.
 
Másnap megint sátorbontás, cuccolás, neki a hegynek, felkaptatunk a Szilicei fennsíkra, hogy néhány kilométer múlva leereszkedjünk Körtvélyesre.

alt

Már délre jár az idő, kedvenc potravininknél megállunk és kiadósan megebédelünk, ami súlyos hiba, mert el is nehezül mindenki, karjára dőlve alszik a csapat az asztalon egy félórácskát. Felkerekedve az Alsóhegy alatti földúton, végig a Torna patakot követve vágtázunk le egészen Méhészig.

 

alt

Mivel aznap Boldit haza szólítják a családi kötelmek, Kombót málhás lónak használva vezetékre veszem, így vágtázunk Torna vára felé. A lányok lelkesen biztatják hátulról Kombót, aki hol jobbról, hol balról követi Ékesemet. Méhészen vizet kérünk az egyik háztól, mert közkutak már nincsenek, a valamikori ásott kutakat lezárta az önkormányzat, mivel senki nem használja, elposhadt a vize, ihatatlan. Szádelőn csak áthaladunk, pár perc és megérkezünk a tornai vár alatti (pod hradom) Halászcsárdába, ahol már javában készülődnek a másnapi lovagi viadalokra. Lovakat hosszú pányván kikötjük legelni, sátrakat verünk és az üdvözlő sörök után gyorsan elmegyünk zuhanyozni. Aztán befut feleségem a hadtáppal: vacsora, reggelinek való és némi váltás fehérnemű. Meghozza a társaság Rákóczi korabeli ruháit is, amit másnap viselünk majd. Igaz nem erre az alkalomra terveztük felvenni, de ha már így alakult próbáljuk fel, hiszen mindenkinek igen jól áll. Másnap délelőtt szépen felöltözve, egy hatalmas zászlóval kezemben belovagolunk Tornára, hogy közhírré tegyük, miszerint 500 év után újra lovagi tornát rendeznek Torna vára alatti síkon. Igen nagy feltűnést keltünk, megnéznek rendesen az emberek, felvonulásunk elérte célját!
Délután kettőkor kezdődik a lovagi torna, melyet mi, mint a Szőlősardói Rákóczi Lovas Bandérium nyitunk meg, lóháton bevonulva zászlóval, melyet a ceremónia mesternek átnyújtok, a vár kapitányának nevében és buzdítom nemes küzdelemre a megjelent daliákat – magyarul. Ezzel kezdetét veszi az estébe nyúló vitézi küzdelem, melyet színi előadás, solymász bemutató, hastánc és a sötét beálltával nagyon látványos tűzzsonglőr produkció egészít ki.

alt

Kár, hogy a végére alig 60-80 ember marad, igazán színpompás, nívós délután-este volt! Legközelebb október 5-én rendeznek ott hasonlót, ajánlom mindenki figyelmébe!
Elérkeztünk utolsó napunkhoz, szinte hihetetlen, hogy 9 napja vándorolunk lóháton, nyeregalátéteinken alva, eszünk, amit sikerül, de sohasem éhezünk, lovainkkal szinte összenőve, már az a szokatlan, ha nem mozog alattunk…
Mára már nem terveztünk semmit, csak minél előbb hazaérni. Hihetetlen: már 8-kor indulunk! A hátralévő 30 km-t fél 12-re megtesszük, végigvágtázva a Bódva völgyet.

 

alt


Furcsa látni, hogy a lányok miként alakulnak vissza gyorsan városivá, pedig jól állt nekik és tudom ők is szerették ezt a 9 napot. Fogadkozások, hogy jövőre újra, gyors ebéd és befut az autó, ami hazaviszi őket, majd indul a busz is, a másik párnak. A lovak már boldogan legelnek megszokott karámjukban, Ékes már bele is fetrengett a patak iszapjába, a többiek eltűntek a patakpart fűzfái között. Én pedig egy hideg sörrel kezemben kiülök a tornácra és visszagondolok az elmúlt hétre, mennyi jó emberrel sodort össze a sors, akik jó szívvel, önzetlenül tudnak segíteni a másikon, akik nem azért tesznek valamit, mert anyagi előnyt remélnek érte, hanem csak úgy, emberségből. Isten áldja őket!"

A következő történetnek talán Ön is részese lehet Kedves Olvasó, ha kedvet kapott a lovas túrákhoz és tavasszal nyeregbe száll!

 
⇐ Vissza a kezdőlapra

Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Hozzászóláshoz lépjen be!

Eseménynaptár
<<  Január 2018  >>
 H  K  Sze  Cs  P  Szo  V 
  1  2  3  4  5  6  7
  8  91011121314
15161718192021
22232425262728
293031    
Látogatók száma
mod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_countermod_vvisit_counter



Firefox 1024*768-ra optimalizálva.